Helló mindenki!

Nos, végre hazaértem. Kedd reggel szálltam fel Eindhovenben olyan 8:45 körül, és 10:30 kor érkeztem meg Budapestre. Anya már várt rám. Hazafelé jövet megálltunk a Tanyacsárda vendéglőben, ahol egy finom ebéddel ünnepeltük a hazaérkezésemet.

És igen, valószínűleg ez az utolsó bejegyzés. Mivel a programom ezzel lezárult, a blog célja is megszűnik. Ismét visszatérek a már jól megszokott hétköznapokhoz. A Refibe megyek vissza, ahol remélhetőleg fel tudom venni a fonalat, és tudok a többiekkel tovább haladni.  Nem is tudom mit kéne erről többet mondani. Örülök, hogy itthon vagyok, hisz mindig jó haza jönni, de ha be kellett volna fejeznem az évet, azt se bántam volna. De nagyon jó látni a régi, ismerős arcokat, helyeket. Remélem találkozunk a közeljövőben.

Hát akkor köszönöm a figyelmet, remélem tetszettek a kis irományok, és még egyszer bocsánat a sok helyesírási hibákért. A legjobbakat kívánom mindenkinek!

Az Erő legyen veletek!

Üdv mindenki!

Nos, híreim vannak. Mivel új családom még mindig nincs, és őszintén szólva nem is látok sok esélyt rá, hogy lesz valamikor is, úgy döntöttünk szüleimmel, hogy ha e hét végéig nem lesz új családom, megyek haza.

A tervek nem ezek voltak, de sajnos eddig 'fajultak' a dolgok. A szevezet nem igen mutatott előrehaladást, nos az elmúlt 5-6 hónapban. Nem tudom, mondtam-e már, de ezt a családot is érdekes módon találták. Ugyanis a család nem jelentkezett / iratkozott fel diák fogadásra, hanem volt náluk pár éve egy ausztrál lány, és ezért az INTO ismerte őket, és szeptemberben, 2 nappal az utazásom előtt keresték fel őket, hogy nem-e tudnának befogadni egy diákot, de csak egy kis időre, amíg nem találnak egy véglegeset. Igent mondtak, és most itt vagyunk, hogy lassan 3 hónapnál járunk.

És akkor kaptuk a hülyeséget a szervezettől, hogy majd adnak ki újsághírdetést, ami mellesleg törvény ellenes, mert kiskorúról nyilvánosan nem lehet adatokat kiadni, de legalább is eléggé felelőtlen és veszélyes dolog. Meg hogy miért nem kérdezem meg a barátaimat, tudok-e maradni. Mintha nem ezzel kezdtük volna az igazgatóval. Na mindegy, nem megyek nagyon bele a részletekbe, így is elég kínos a dolog. Vagyis nem kínos, mert mindig jó hazamenni, meg tudom, hogy jó emberek várnak otthon, csak nem ez volt a terv. Úgyhogy ha esetleg közeljövőben találkozunk valahol, ne lepődjetek meg, nem lettem klónozva. :)

Nagyon nem is tudom mi mást mondhatnék a dologról. Azért nem volt hétvégén bejegyzés, mert szülinapi buli hegyek voltak, egyik este sem volt olyan, hogy lett volna pár szabad órám. Majd ha személyesen találkozunk, és érdekel valami az utazással, bloggal kapcsolatban, kérdezhettek nyugodtan. Szerintem ezzel a blogos dologgal sikerült elérni a célom, ugyanis majdnem 1000 ember látogatotta meg. Remélem tetszett mindenkinek. Szerintem további max. két bejegyzésre lehet számítani, de persze ha ebben a három napban kerítenek egy családot, többre is.

További szép napot mindenkinek. Az Erő legyen veletek!

Helló mindenki!

És megjártuk Amszterdamot! Előző szombaton ugyanis az összes INTO-s diák, akik Hollandiában vannak, találkozott a fővárosban egy túra erejéig. De ezt már mondtam máskor is.

Szóval. Szombat reggel felültem a vonatra, és meg sem álltam a végállomásig. Na jó, egy-két átszállásra azért kénytelen voltam. Én érkeztem meg elsőnek az érintettek közül. Az állomással szembeni információs iroda volt a találkozó hely. Nézelőttem egy darabig, hátha van valami INTO-s tábla, vagy egyenruhás alak valahol, de semmi ilyesmit nem találtam. Aztán egy kis várakozás után megláttam egy lányt, kb. ugyan olyan idős mint én, nagyon nézi az iroda nevét, valamint mint aki teljesen el van veszve fürkészi az arcokat. Pont mint én. Odamentem hozzá, megkérdeztem, hogy a találkozóra jött-e, és a gyanúm helyesnek bizonyult. A többi diákot valamint a vezetőinket ugyan ezzel a módszerrel találtuk meg.
A kezdetben nagyon jó időnk volt, hideg ugyan, de nem esett. Ez sajnos hamar megváltozott. Amikor találkoztunk az idegen vezetőnkkel, akivel végigsétáltunk pár nevezetességen, az eső elkezdett csöpörészni, majd egyre erősebb lett. De szerencsére a délutánra elállt, úgyhogy nem esőbe kellett gyalogolnunk egész nap. Amikor már nagyon esett, idegenvezetőstül beültünk egy bárba, ahol életem valószínűleg legjobb forrócsokiját fogyaztottam el. Tényleg nagyon jó volt.
Miután vége lett a városjárós programnak, kaptunk egy óra szabad időt, amiből mi másfelet csináltunk. Találtunk egy nagyon jó olasz éttermet, és ebédre príma minőségű pizzát ettünk. A kaja után villamosoztunk egy kicsit, majd sétáltunk amíg el nem jutottunk a NEMO nevezetű tudományos múzeumba. (Itt már megint eggyütt volt a csapat.) Ez lényegében a holland Csodák Plaotája, csak nagyobb egy kicsit, de a koncepció ugyan az. Jó móka volt.
Mikor ott is végeztünk, olyan 5 óra felé, mert akkor zárt, vissza villamosoztunk a központba, ahol egy nagyon bájos palacsintázót látogattunk meg. Az étterem egy régi emeletesház első emeletén helyezkedik el, és kb. akorra az egész mint a szobám otthon. Tehát nem túl nagy, épp hogy a tíz ember kényelmesen elfért. De a palacsinta nagyon jó volt, én egy bacon + alma 'ízesítésűt' próbáltam ki. És ezt a vacsorát az into állta. Miután végeztünk a kajával, megkaptuk a kérdést, hogy egyenesen a vonathoz akarunk menni villamossal, vagy inkáb sétáljunk át a Piroslámpás-negyeden. Szerintem nem kell mondanom, melyik utat választottuk. Ha már ott voltunk, vétek lett volna kihagyni. Úgyhogy láttuk azt is, bár nem mentünk be a legmélyébe, csak a főuccákon sétáltunk, ami a turistáknak van inkább. Aztán megérkeztünk a pályaudvarra, ahol mindenki felszállt a megfelelő vonatra és elindult hazafelé. Az utam visszafelé mondhatni simán ment, annyi bibi volt, hogy az egyik vonatom kicsit késett, ezért a buszomat hazafelé nem értem el, úgyhogy egy órát vártam a következőre. De legalább volt következő ;)

Valahogy így nézett ki az utazásom, összességében nagyon-nagyon élveztem, rengeteg érdekességet láttunk, hallottunk. Remélem nektek is érdekesen telik az időtök!

Az Erő legyen veletek!

Helló mindenki!

Mint azt többen is tudjátok, e hét kedden volt a 16. szülinapom. Úgyhogy ez úton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki felköszöntött! Nagyon jól esett, és nagyon jó kedvem lett a jókivánságoktól.

A suliban is kaptam egy csomó gratulációt (mert itt gratulálnak), olyan emberektől is akiket nem ismerek. De jó móka volt. Este a család is felköszöntött, kaptam ajándékokat is. Mára pedig (szerda) meghívtam az osztálytársaimat egy kis szulinapi partira. Semmi komoly, csak annyi, hogy rögtön suli után eljöttünk ide hozzánk, ettünk-ittunk, beszélgettünk aztán mindenki ment a maga dolgára. Igazából én nem akartam semmi ilyesmit csinálni, de a szülők úgy kérdezgették, hogy mik a terveim, hogy már úgy éreztem, az lesz probléma, ha NEM csinálok partit. Úgyhogy volt :)

Az új családommal kapcsolatban semmi újat nem tudok, pedig szerintem már erősen túl vagyok az időhatáron, amikor költöznöm kellett volna. De mindegy, eddig minden jól sült el, majd csak ez is megoldódik. Ha meg nem, akkor teszek róla, hogy megoldódjon. Vagy feloldódjon. Vagy kioldódjon... Nem lesz baj :D Viszont a diákmunkával kapcsoltaban vannak hírek. Egy pár hely már küldött vissza e-mailt, hogy jó-e vagy nem, de a múzeum és a focipálya kávézó még nem. Viszont egy új, nagyon jó lehetőség fedte fel magát. Decemberben, Télapó előtt van nekik egy saját ünnepük, ami hasonló mint a másik kettő fő decemberi ünnep, de ezt is nagy számban tartják. És a suliban lesz valami közös ünneplés ez ünnep alkalmából. De! Nincs elegendő ember a személyzetben, úgyhogy megkeresték az osztályfőnökömet, hogy van-e gyerek, akinek nincs még munkája. Ez vagyok én. Úgyhogy van egy biztos opció, ha egyik munka sem lesz elérhető/megfelelő. A Refiben úgy is díszítettünk, pakoltunk eleget, nem lehet sokkal bonyolultabb ez sem. Meg lehet jobban megismerném a sulit is. Mármint magát az épületet.

Hát, szerintem ennyit a friss 16 éves napjaimról. A hétvégén lesz az INTO-s találkozó Amsterdamban. Szerintem vasárnap este fogok írni arról is.

Az Erő legyen veletek!

Üdvözletem!

Hát, hölgyek, urak, nagy híreim vannak. Nagy valószínűséggel költözni fogok. Ugyan végig benne volt a pakliban, mert tudtuk, hogy ez nem a végleges fogadó családom, csak nem tudtuk mikor jár le az időm itt. De egyelőre még nincs új családom, úgyhogy amíg nem is lesz, addig maradok.
De, a gimi igazgatójával, aki már eddig is rengeteget segített, egy nagyon jó ötletet találtunk ki, vagyis hát főleg ő. Küldött egy e-mailt az osztályomba járó gyerekek szüleinek, hogy van ez a gyerek (én), kéne neki lakhely, be tudná-e valaki fogadni. Remélhetőleg valaki be tud, mert az nagyon megkönnyítené a dolgom. De hát majd kiderül.
Nyelvtanulás! Kaptam egy nagy segítséget hozzá. Mint azt az előző bejegyzésben említettem, az angliai lány segít nekem. Eddig két alkalommal találkoztunk a könyvtárban, és szerintem az a két óra többet ért mint az osszes többi, amit csak magamtól tanultam. De, ez is a célünk, nem igaz?
Megkaptuk az első jegy értesítő papírokat, ami miatt nem panszakodhatok. Elég jó jegyeim vannak, még a többiekhez képest is. Bár igaz, hogy a tantárgyak majdnem felét nem is követem, de akkor is.
Valamint, dolgozni is fogok. Ugyanis, minden x év feletti tanulónak, leglább is a gimnáziumi tanulóknak, kell 30 óra munkát végeznie egy évben. De, ha a diáknak tetszik a munkája, és az alkalmazó is elégedett vele, megtarthatja az állását. És akkor remélem fizetést is kaphat. Az egész úgy működik, hogy van egy honlap, ahol fent van egy csomó álláslehetőség kategorizálva, és oda jelentkezhet a diák, ahova akar. Én beadtam egy csomó helyre, hogy legyen miből válogatni. A legjobban várt az a helyi múzeumban egy ilyen recepciós/kávézó besegítős lehetőség. De mint mondtam, több helyre is jelentkeztem.
Következő hét szombaton (nov. 3.) Amsterdamba utazok. INTO-s találkozó lesz, az összes cserediák aki most itt van Hollandiába az INTOn kereztül, oda fog menni. Már várom, biztos jó buli lesz.

Szerintem ennél több érdekesség nincs. A szülinapi partik mennek ezerrel, holnap lesz a harmadik ezen a héten. Mert itt minden gyereknek három van. Egy kiscsaládi a tényleges dátumon, egy a haveroknak és egy a nagy családnak. Úgyhogy a héten ettem anyi tortát, pitét, rétest meg édességet, hogy egy darabig nem fogom kívánni. Ami valószínűleg nem igaz, mert nagyon finom minden.

További szép az olvasás időpontjának megfelelő napszakot mindenkinek! Az Erő legyen veletek!Tizenharmadik bejegyzés

Helló mindenki!

Hát, elkezdődöt az iskola. Azért elviseltem volna még egy keveset ebből a szünetből, de jóbol is megárt a sok. Itt öt félévből (ötödévből) áll egy teljes tanév, ha jól emlékszem, és minden új megkezdett periódus órarend változást is jelent. Pedig már majdnem tudtam az órarendübket fejből, de most kezdhetem előlről. De a lényeg, hogy végre fogok kapni segítséget a holland nyelvtanulásomhoz. Méghozzá egy Angliából ideköltözött lány személyében, aki ugyan abból a könyvből tanult mint én. Természetesen nem csak ő, hanem az egész család itt él. Remélem így még gyorsabban fogok haladni. Vagy hatékonyabban.
Egy biztos, nem volt unalmas nap. Ugyanis én még mindig nem vagyok benne az iskola számítógépes rendszerében 100%-ig, úgyhogy nem is tudtam megnézni az új órarendünket, hanem ilyen véletlen szerűen kiválasztott könyvekkel mentem iskolába. De szerencsére a tanárok megértőek voltak, és nem kaptam semmit a hiányos felszerelésért. Aztán meg volt két  osztályterem változás, amikről az előbb említett okból kifolyólag szintén nem tudtam, tehát ma csak kétszer vesztem el a suliban :D Akkor volt olyan is, hogy elküldtek egy nyomtatványért, csak az illető, akinek át kellet volna adnia nekem, éppen szünetet tartott, úgyhogy csak várakoztam, majd a tanár utánam jött, hogy ez lehet nem a megfelelő idő az átvételre. Meg volt egy csomó jegyzetelni való, melyik tanár mikor írat dolgozatot, úgyhogy nap végére azt se tudtam fiú vagyok-e vagy lány.
De töriből végre továbbléptünk az első V.H.-ról a második V.H.-ra, úgyhogy lehet kicsit egyszerűbb dolgom lesz. Bár nem mintha olyan sok baj lenne amúgy a sulival, de sose lehet tudni.

Nos, ennyit az első szünet utáni sulinapról. Szerintem most, hogy így visszaálltam a normális hétköznapok folyamába, lesz heti kettő bejegyzés, de ha nem, látjátok, egyszer azért mindig ittvagyok.

További szép napot mindenkinek! Az Erő legyen veletek!

Helló mindenki!

Huhh, volt egy kis kihagyás, de végre erőt vettem magamon és itt vagyok.
Az az igazság, hogy miután kitört itt a nagy vakáció, annyira elkényelmesedtem, hogy blogot sem voltam hajlandó írni. Mert itt most jelenleg őszi szünet van, egészen jövő hét hétfőig. Úgyhogy csak élveztem, hogy sokáig alhatok, nyugodtan regelizhetek, nem kell rohanni sehova. De mondjuk azért nem csak fekvéssel telik a szünet, mert a fiú gyermeknek most volt a szülinapja, és volt neki egy családos ünneplése, meg holnap lesz egy barátos, osztálytársas buli. Hát, vagyis zsúr. Mindkettőre nagy előkészületek folynak, folytak, úgy néz ki itt nagyon szeretik a szülinapozást. Októberben van három is belőle. Az egyik az imént említett, aztán 24. legidősebb lány szülinap, 30. nekem szülinap (16). Nekem is akarnak valami nagy bulit csinálni, de mondtam, hogy két szülinap egy hónapra bőven elég, én nem igénylem a nagy ünnepelést. De aztán csak rejtelmes, titokzatos nevetésbe kezdtek, úgyhogy előre félek. Majd meglátjuk.
A sulival semmi extrém nincs igazából, a jegyeim tök jók (kivéve törit, kaptunk egy meglepi dogát, és meg lett szórva az osztály fincsi jegyekkel), a nyelveket gyűröm szorgalmsan, lassan a hollandom is alakot ölt.
Ja igen, tudom mit felejtettem el majdnem. A fiúcska kapott szülinapjára egy nyulat. De annak a nyúlnak egy sima ketrec vagy valami nem elég, vettek neki egy két emeletes faházat. Amit én meg az apuka szereltük össze, festettük ki. Meg ma voltunk a barkácsboltba dróthálót venni az aljára, mert nincs padlója az alsó szinten, és nyúlbiztossá akarjuk tenni. Ja, és műveletek nagy része a nyúl érkezése előtt zajlott, tehát titokban kelett csinálnunk. De végeredményül van egy olyan nyúlházunk, amibe ha jobb idő lesz én is kimehetek. Nem, csak vicc, annyira azért nem nagy.
Tehát ha még szünet is van, sosem unatkozunk. Az anyuka és az idősebbik lány el fognak menni Párizsba valamikor a közeljövőben, a szülinap alkalmából. Mert hogy ez a tizedik, és ez különleges, és akkor legyen valami különleges. Haha sweet sixteen... :D
Na, hát szerintem ennyi tellett tőlem itt a nagy pihenések közepette, nem tudom, hogy a szünetben fogok-e még jelentkezni, de lehet hogy a végén még igen, ha történik valami nagy. Mondjuk a holnpi zsúr. Meglátjuk.

Jó pihenést mindenkinek! Az Erő legyen veletek!

Ez... Emberek ezt egyszerűen... Ezt nem lehet csak így... TÚL JÓ, hogy csak így... Ezt nem..
 
Helló mindenki!
 
Eredetileg szerdán akartam volna bejegyzést írni, de olyan helyen voltam, hogy ennek külön hely kell. Tehát tizedik bejegyzés, kerek szám a (jelenleg) kerek pocakomnak, mert mi más lehetne ilyen csoda jó, mint egy mesébe illő ebéd/vacsora. Ugyanis, a fiú gyermeknek úszás vizsgája volt, ami sikerült is, és ezért az egész család + nagyszülők elmentünk a mai nevén Dinner Time étterembe. Régen Free Bird volt a neve, ami sokkal jobb szerintem, csak gondolom tulaj csere volt vagy ilyesmi. De ez nem fontos, mert a lényeg az, ami bent várt minket.
Az épület maga elég nagy, tágas, a berendezés meg gyönyörű, de remélhetőleg arról fogtok fényképeket látni. A fő dolog amiről írni kívánok az a kaja. Az étel. A nektár, a varázs asztal a Roxfortból, a terülj-terülj asztalkám a népmesékből. Ez a hely fantasztikus! A hangulata ahogy összhangot képez a finom ételekkel és a látványvilággal tényleg nagyon jó. És all you can eat, magyarul svédasztalos. Befizetsz egy összeget, és mind a tiéd. Se az italért, se az ételekért nem kell külön fizetni. És ahogy nézegettem/számolgattam nem is drága. És a választék hatalmas. Maga az étterem gondolom kínai, vagy valamilyen másik ázsiai országból származó, de megtalálható a japán, kínai és holland konyha is, valamint az általános sült krumpli, rántott hús, sült csirke felállás is, amit nem tudom hova is kéne sorolni, mert a világ minden pontján megtalálható.
Amikor megláttam az ételsorokat, elhatároztam, hogy módszeresen fogom magam és az elejétől elkezdve szépen sorban haladva áteszem magam a végéig. Ez kb. így is történt, összesen azt hiszem hétszer fordultam, a leves és a desszert köröket kivéve mindig volt minimum három féle dolog a tányéromon. Az italok közül meg mindig vittem egy üveget amiben a folyadék színe szimpatikusnak tűnt, vagy választottam valamit az autómatából. Nagyon jól éreztem magam. Mikor már végeztem mindennel, csak a fagyi volt hátra, amit rendes fagyi szedő gömbkanállal lehetett szedni, megkérdeztem az egyik pincért, hogy csinálhatok-e fényképeket. Áldását adta rá, úgyhogy mindent lefényképeztem. Sajnos csak a telefonom volt nálam, de legalább volt nálam valami. Hamarosan a képeket is felrakom, nem biztos, hogy még ma este, de még a hétvége előtt.
Ja igen, és elfogyasztottam életem első szusiját. A szülők azt mondták, hogy lehet jobbat is kapni a városban, de ezt is megéri kipróbálni. Úgyhogy kipróbáltam. Nem lett rögtön a kedvencem, de nem volt rossz. Ja igen, meg volt két szakács, akik kint voltak abban a teremben ahol a kaják voltak, és sütöttek neked valamit ott az orrod előtt, én pl. így ettem egy frissen sült halat, ami valamilyen tonhal féle volt. De kérhettél kagylót vagy rákot is. Összességében és külön-külön is nagyon király a hely.
  
Hát, azt hiszem csak ezt az élményt akartam megosztani veletek. Nagy nehezen sikerült legépelni anélkül, hogy kipukkadtam volna.
 
Remélem sikerült átadni amit akartam, Az Erő legyen veletek.

Helló mindenki!

Ma szombaton van négy hete, hogy kint vagyok. Hétfőn lesz egy hónap. Hogy repül az idő, mintha csak tegnap tegnap lett volna, hogy megérkeztem, de már egy hónapnál tartok. Úgy érzem hamar el fog telni a maradék idő is.
A suli még mindig jó, de az az igazság, hogy mivel a mai szombat nagyon jó volt, nem igazán emlékszem az elmúlt hétre. Annyi maradt meg bennem, hogy most már tudok görögül olvasni. Elolvastam és lefordítottam a Heraklész első 15 sorát. És elméletileg fogjuk venni a többi nagyobb görög eposzt is. Ami tök jó, mert a sok jó történet amiket már ismerek, most elolvasom az eredeti nyelvükön. Jelenleg szerintem a görög tetszik a legjobban a suliba.
Na de a mai délután/este (szombat). Az anyuka és a két kissebbik gyerek reggel elmentek valahova, egész késő délutánig nem voltak otthon. Tehát akik otthon maradtunk: apuka, idősebbik lány, én. A lány áthívta két barátnőjét, tehát öten voltunk. És akkor kezdődött a parti. Ugyanis a számítógéphez van pár hangszóró csatlakoztatva, amik a ház különböző részein helyezkednek el. Még sose volt úgy ebédem (pontosabbn uzsonnám, mert itt az ebéd csak egy uzsonna magyar szemmel nézve, amit dél körül tartanak), hogy a kedvenc számaim zengik be a teret, és olyan emberekell dúdolom őket együtt, akik még csak az anyanyelvemet sem beszélik, és pár héttel ezelőtt egymás létezéséről sem tudtunk. Nagyon jó volt. A lányok sütöttek valami csokis sütit, amit még nem kóstoltunk meg. Úgyhogy olyan volt mint valami filmben.
De az igazán jó rész a vacsora volt. Időközben a lányok elthagyták köreinket (mind), a kisebb gyerekeket hazahozta az apuka, az anya még mindig nincs itthon. Ideje vacsorát csinálni. A két férfi kicserélte a billentyűzetet fakanálra, az egeret késre és kanálra és nekiálltunk vacsorát készíteni. Hál' Istennek neki több tapasztalata van a dolgban mint nekem. Ő csinálta a fő fogást, én a salátát. Miközben az ételeket készítettük, valamint a főfogás a sütőben sült, akadtak némi kételyeink, de mikor a fogyasztásra került a sor, rájöttünk, hogy igen is profi szakácsok vagyunk. A főfogás amúgy egy rántotta-torta volt. A hivatalos nevét nem tudom az ételnek, lényegében van egy tészta alapzat egy tortaformában, és abban ilyen sonkás, paprikás, hagymás, gombás tojásrántottát rakunk, tetejére egy csomó reszelt sajt, és irány a sütő. A salátába hogy mit raktam, most már meg nem tudom mondani, csak próbaltam magabiztosan csinálni, hogy úgy tűnjön tudom mit csinálok. A fő zöldségek uborka és paradicsom volt, meg valami levél, aminek nem tudom a nevét, de otthon is használtuk már. Ha jól emlékszem ehető... Meg találtam feta sajtot, ami visszaidézte a postázásokat, és azt a sok pizzát amit elpusztítottunk filmezés közben. A szósz meg ilyen mustár, méz, oliva olaj, pár fűszer amit találtam, meg valami fekete folyadék, remélem szója szósz volt. De végezetül minden nagyon finom lett, az utolsó morzsáig elpusztítottuk az ellenséges étel-csapatokat.
Tehát összességében nagyon jól szórakoztunk. Most a ház három legidősebb lakója a nappaliban nézi a tévét, dolgozik a lapotopon, blogot ír az otthoniaknak. A kisasztalon egy tálban chips, a felnőttek vörös bort iszogatnak én meg egy pohár tejet szürcsölök. De lassan mindenki végez a maga dolagával, a műsörvezető már elköszönni készül, te pedig már látod a szokásos elköszönésem a bejegyzés végén. Mert szerintem egyelőre ennyi, jövő héten jelentkezem!

Az Erő legyen veletek!

Helló mindenki!

Hát igen, rájöttem, hogy a fix időpontos bejegyzés írás nem jó módszer, mert ugye mi van ha nem történik annyi minden azalatt a pár nap alatt, hogy legyen mit írogatni. De ami késik nem múlik, itt a következő adag.
Tehát, mint arra utalni akartam, a hétvége nem volt izgalmakkal teli. Szombaton kertészkedtünk, takarítottunk, vasárnap meg az anyuka szülei megérkeztek Francia országból, majd nálunk voltak egy kicsit. Meg meghívtak hétfőre ebédre, úgyhogy tegnap ott ebédeltünk.
De más is történt hétfőn. Fizikából most fejeztük be az első anyagot: sebeség, sebesség változás. És ezzel kapcsolatban csináltunk egy kisérletet. Két fős csapatokra osztottak minket, és egyikünknek bele kellett ülni egy talicskába, a másiknak meg tolni kellett. És meg volt rajzolva egy 25 méter hosszú pálya, amin bizonyos métereknél a többiek stopperrel megmérték az időnket. És az adatokat összegyűjtöttük, és ezekből egy grafikont kellett csinálnunk.
Valamint hétfőn megkaptuk a jegyeinket az angol prezentációkra, amit múlt héten tartottunk. 7,5 lett a végleges jegyem, ami egész jó, meg a többiek is e körül mozogtak. A legjobb jegy 8,0 lett.
Ma angolórán csak nyolcan voltunk fiúk, mert a lányoknak valami előadást tartottak ilyen számítógép - modern technológia témában, hogy felkeltsék az érdeklődésüket, hátha több nő megy ilyen helyekre továbbtanulni. Úgyhogy képeslapot írtunk olaszországi diákoknak, amikben csak magunkról kelett írni pár sort. Hogy mi a pontos célja ennek a programnak, az nem derült ki, de jó bulinak tűnik.
Szombaton lehet elkezdjük forgatni a filmünket, amiről egyelőre túl sokat nem tudok mondani, a szerepem valószínűleg a főgonosz lesz. Remélem valahogy majd meg tudom osztani veletek a kész terméket, de az se holnapra várható.

Legközelebb mirkor írok nemtudom, az események sűrűségétől függ. De azért a hétvégén szeretnék jelentkezni.

Tovabbi szép napot mindenkinek. Az Erő legyen veletek!