Tizenötödik bejegyzés
Helló mindenki!
És megjártuk Amszterdamot! Előző szombaton ugyanis az összes INTO-s diák, akik Hollandiában vannak, találkozott a fővárosban egy túra erejéig. De ezt már mondtam máskor is.
Szóval. Szombat reggel felültem a vonatra, és meg sem álltam a végállomásig. Na jó, egy-két átszállásra azért kénytelen voltam. Én érkeztem meg elsőnek az érintettek közül. Az állomással szembeni információs iroda volt a találkozó hely. Nézelőttem egy darabig, hátha van valami INTO-s tábla, vagy egyenruhás alak valahol, de semmi ilyesmit nem találtam. Aztán egy kis várakozás után megláttam egy lányt, kb. ugyan olyan idős mint én, nagyon nézi az iroda nevét, valamint mint aki teljesen el van veszve fürkészi az arcokat. Pont mint én. Odamentem hozzá, megkérdeztem, hogy a találkozóra jött-e, és a gyanúm helyesnek bizonyult. A többi diákot valamint a vezetőinket ugyan ezzel a módszerrel találtuk meg.
A kezdetben nagyon jó időnk volt, hideg ugyan, de nem esett. Ez sajnos hamar megváltozott. Amikor találkoztunk az idegen vezetőnkkel, akivel végigsétáltunk pár nevezetességen, az eső elkezdett csöpörészni, majd egyre erősebb lett. De szerencsére a délutánra elállt, úgyhogy nem esőbe kellett gyalogolnunk egész nap. Amikor már nagyon esett, idegenvezetőstül beültünk egy bárba, ahol életem valószínűleg legjobb forrócsokiját fogyaztottam el. Tényleg nagyon jó volt.
Miután vége lett a városjárós programnak, kaptunk egy óra szabad időt, amiből mi másfelet csináltunk. Találtunk egy nagyon jó olasz éttermet, és ebédre príma minőségű pizzát ettünk. A kaja után villamosoztunk egy kicsit, majd sétáltunk amíg el nem jutottunk a NEMO nevezetű tudományos múzeumba. (Itt már megint eggyütt volt a csapat.) Ez lényegében a holland Csodák Plaotája, csak nagyobb egy kicsit, de a koncepció ugyan az. Jó móka volt.
Mikor ott is végeztünk, olyan 5 óra felé, mert akkor zárt, vissza villamosoztunk a központba, ahol egy nagyon bájos palacsintázót látogattunk meg. Az étterem egy régi emeletesház első emeletén helyezkedik el, és kb. akorra az egész mint a szobám otthon. Tehát nem túl nagy, épp hogy a tíz ember kényelmesen elfért. De a palacsinta nagyon jó volt, én egy bacon + alma 'ízesítésűt' próbáltam ki. És ezt a vacsorát az into állta. Miután végeztünk a kajával, megkaptuk a kérdést, hogy egyenesen a vonathoz akarunk menni villamossal, vagy inkáb sétáljunk át a Piroslámpás-negyeden. Szerintem nem kell mondanom, melyik utat választottuk. Ha már ott voltunk, vétek lett volna kihagyni. Úgyhogy láttuk azt is, bár nem mentünk be a legmélyébe, csak a főuccákon sétáltunk, ami a turistáknak van inkább. Aztán megérkeztünk a pályaudvarra, ahol mindenki felszállt a megfelelő vonatra és elindult hazafelé. Az utam visszafelé mondhatni simán ment, annyi bibi volt, hogy az egyik vonatom kicsit késett, ezért a buszomat hazafelé nem értem el, úgyhogy egy órát vártam a következőre. De legalább volt következő ;)
Valahogy így nézett ki az utazásom, összességében nagyon-nagyon élveztem, rengeteg érdekességet láttunk, hallottunk. Remélem nektek is érdekesen telik az időtök!
Az Erő legyen veletek!